Az agydaganatok komplex neuroonkológiai kezelésében az új gyógyszeres és sugárterápiás lehetőségek mellett továbbra is alapvető szerepe van a daganatok műtéti eltávolításának. Az agydaganatok maximális, biztonságos sebészi reszekciója benignus tumorok esetén teljes gyógyulást eredményezhet, míg malignus daganatok esetén a térszűkület megszünte­tésével, a betegek neurológiai állapotának javításával lehe­tőséget ad a pontos, napjainkban már molekuláris szintű szövettani diagnózis birtokában az adjuváns onkoterápiára. Az idegsebészeti műtétet, sőt már a műtéti tervezést övező technikai és a társszakmák szorosabb bevonásával kialakult szakmai környezet az elmúlt évtizedek technikai innovációinak köszönhetően jelentősen megújult. Mindez lehetőséget nyújt a biztonságosabb, az életminőséget minél jobban megőrző beavatkozásokra, illetve korábban akár inoperábilisnak tartott daganatok biztonságos eltávolítására is. Dolgozatunkban az agydaganatműtétek stratégiai ismertetésén túl bemutatjuk az agyi daganatsebészet legfontosabb technikai innovációit, vala­mint a leggyakoribb daganattípusok (gliómák, meningeómák, agyidegtumorok és metasztázisok) kezelésében használatos sebészi alapelveket. Az agyalapi tumorok komplex sebészi ellátását, a hipofízis sebészetét, valamint a neuroendoszkópos műtéteket és gyermekkori daganatokat a különszám más közleményei részletezik. Magy Onkol 68:13-25, 2024

Az agyalapi mirigy elégtelenségén azt értjük, hogy a mirigy egy vagy több hor­monjának elválasztása csökken vagy leáll, gyakran súlyos következményekkel. A cikk kóroktani és kórélettani alapokon ismerteti a kórismézés és a kezelés főbb tudnivalóit. A szerzők szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a célszervek nem specifikus tünetekkel járó funkcionális deficitje esetén a nem endokrino­lógus kollégák gondoljanak a hypophysis elégtelenségének lehetőségére is.

Az áttétek számára “fészket” készítő immunsejtek megcélzásával gátolható a hasnyálmirigyrák áttétjeinek kialakulása.

Az akut pancreatitisszel kórházba kerülő betegek túlélése napjainkban már szerencsére 95–98% körüli, viszont egyre több a bizonyíték a hazabocsátást követő morbiditási és mortalitási kockázatokról. Ebben a vizsgálatban 2012 és 2021 között 2613 beteg utánkövetését végezték el magyar kutatók, és az eredmények szerint a kórházból hazabocsátott betegek halálozási ará­nya háromszoros az átlagpopulációhoz képest. Az elbocsátást követő 90 napban csaknem annyi beteg veszti életét, mint a kórházi tartózkodás alatt, jelentős arányban szívelégtelenség vagy szepszis miatt. Ezért a kutatók utánkövetési terv kidolgozását és szűrőprogramok bevezetését javasolják.

Esettanulmányunkban a hirtelen szívhalál mint a sarcomatoid carcinoma egyik első tünetének szokatlan megjelenéséről számolunk be. Tanulmá­nyunk célja, hogy rávilágítson az ilyen és ehhez hasonló összetett esetek diagnosztikai kihívásaira, hangsúlyozva a korai felismerés és a multidisz­ciplináris ellátás fontosságát. Az eset figyelemfelkeltő lehet abból a szem­pontból is, hogy a klinikusok a tumoros etiológiát a hirtelen szívhalál egyéb módon nem magyarázható kiváltó okának tekintsék. Végezetül szeretnénk hangsúlyozni a boncolás fontosságát, mely a betegségek jobb megisme­réséhez vezethet.

Egy új vizsgálati módszer a DNS metilációs mintázataiból képes különbséget tenni a hasnyálmirigy rákos  és -gyulladásos megbetegedése között.

A kutatók a ráksejtek túlnyomó többségében meglévő extra kromoszóma manipulálásával igyekeznek kideríteni szerepüket a betegség korai kifejlődésében és progressziójában.

A daganatos megbetegedések ismerten fokozzák a trombózishajlamot – mind a vénás, mind az artériás oldalon –, így ez fontos tényező az onkológiai betegek ellátásában. A malignus megbetegedés önmagában független rizikófaktor a vénás tromboembólia (VTE) kialakulására nézve. A malignus betegség mellett jelentkező tromboembóliás szövődmények rontják a prognózist és a túlélést, jelentős morbiditással és mortalitással járnak. A VTE a betegség progressziója után a második leggyakoribb halálok a daganatos megbetegedések között. A daganatok egyik jellemzője a hiperkoagulabilitás, amely mellett a daganatos betegekben a vénás pangás és az endotél sérülése is gyakrabban fennáll, elősegítve a fokozott alvadást. A daganatasszociált trombózis (cancer-associated thrombosis) kezelése gyakran komplex, ezért fontos beazonosítani azokat a betegeket, akiknek előnyük származik a primer tromboprofilaxisból. A daganatasszociált trombózis igen jelentős szövődmény a mindennapi onkológiában. Munkánkban röviden összefoglaltuk az előfordulás gyakoriságát és jellemzőit, a háttérben álló mechanizmusokat, a rizikófaktorokat, klinikai megjelenést, laboratóriumi diagnosztikát, valamint a megelőzés és kezelés lehetőségeit.

A daganatos megbetegedések a kardio- és cerebrovaszkuláris kórképek mellett jelenleg is vezető haláloknak számítanak, incidenciájuk évről évre tovább emelkedik. A malignus betegségek korai felismerése, majd a komplex kezelés utáni szoros nyomon követése elengedhetetlen a betegek túlélése érdekében. Ebben a különböző radiológiai vizsgálatok mellett szerepük van bizonyos rutin labordiagnosztikai teszteknek, nevezetesen a tumormarkereknek. Ezeket a döntően fehérjetermészetű mediátorokat a tumorsejtek termelik és szekretálják, vagy tágabb értelemben a tumor kialakulására válaszul maga a szervezet expresszálja kóros mennyiségben. A tumormarkerek mérése döntően szérummintából történik, de egy korai, lokális folyamat érzékenyebb detektálása érdekében egyéb testfolyadékokból, például peritoneális folyadékból, likvorból vagy pleurális folyadékgyülemből is történhet. Mivel egy tumormarker szérumkoncentrációját számos nem malignus körülmény is befolyásolhatja, az eredmények helyes interpretálásához a vizsgált személy teljes klinikai státuszát figyelembe kell venni. Jelen összefoglaló közleményünkben a teljesség igénye nélkül néhány fontos aspektusát gyűjtöttük össze a legismertebb tumormarkereknek.

Paraneoplasztikus szindróma alatt azt értjük, ha a daganattal összefüggő klinikai tüneteket nem a daganat mérete, inváziója vagy áttétképzése, hanem a daganat által termelt szolubilis mediátor vagy az általa indukált immunreakció váltja ki. Az összes malignus daganat kb. 8%-ában fordulnak elő paraneoplasztikus szindrómák. A hormonok által okozott paraneoplasztikus szindrómákat paraneoplasztikus endokrin szindrómáknak nevezzük. Ebben a rövid összefoglalóban a legfontosabb paraneoplasztikus endokrin szindrómák fő klinikai és laboratóriumi jellemzőit ismertetem, így a malignus daganathoz társuló humorális hiperkalcémiát, az ADH-túltermelés- szindrómát (SIADH), az ektópiás ACTH-szindrómát, valamint a kifejezetten ritka kórképek közül a paraneoplasztikus hipoglikémiát és a tumor indukálta oszteomaláciát.